Hajdan, amikor Kisbér még a Batthyány grófok birtoka volt, élt a faluban egy hatalmas erejű béreslegény, akinek párja hetedhét országban sem akadt. Erejének messze földről csodájára jártak, mert a toronymagasra megrakott szénásszekeret, alábújva, hátával képes volt megemelni.

Történt egyszer egy verőfényes tavaszi napon a francia kisasszony és a gróf gyermekei elhatározták, hogy kikocsiznak a közeli nagybéri erdőbe. Nosza, hamarosan előállt a gyönyörű négyes fogat, s a paripák kis idő múlva vígan repítették a hintót és előkelő utasait a zöldellő erdő kavicsos útján. Amikor az egyik dombtetőre értek, hírtelen megvadult szarvascsorda vágtatott át az úton a lovak előtt. A paripák hátsó lábukra ágaskodva, prüszkölve torpantak meg, majd a meredek lejtőn lefelé szélsebes vágtatásba kezdtek. A völgy aljában megduzzadt patak hömpölygött, amelyen rozoga fahíd vezetett át. Ha odaér a megvadult fogat, az utasokra biztos halál vár. A béreslegény négyökrös fogatával éppen farönköt szállított, amikor meglátta a száguldó hintót, benne halálra rémült utasait. Gyorsan a lovak elé ugrott, s megragadva a kantárszárat, megfékezte a szilaj paripákat.

Amikor a gróf értesült az esetről, gazdagon megjutalmazta a bátor béreslegényt, majd hálából, örök emlékül, délceg izmos alakját Neptunus isten szobraként mintáztatta meg és állíttatta fel a kisbéri parkban.⁴