Héjjas Ilonka balladája.

Kisbéren a Komáromi utca végén, a Török Bálint-ere mellett van egy kút, amelyet a lakosság Héjjas-kútnak nevez. Dr. Túri Róbert földrajzi név gyűjtésében említi, hogy a kutat azért nevezik így „mert egy Héjjas nevű lány ugrott bele.” A helyi hagyomány a kút keletkezésének történetét az alábbi balladával örökítette meg.

Valamikor réges-régen falunkra hét szűk esztendő köszöntött. A patakok kiszáradtak és a nagy szárazságban az állatok tömegesen hullottak el. Ezért a kisbéri elöljáróság elhatározta, hogy a kishegyi marhalegelő mellett kutat ásat. A serény munka nyomán a kút gyorsan mélyült és már olyan mélységet ért el, hogy a fenekét szem nem láthatta, de víznek még  nyoma sem volt.

Élt abban az időben Kisbéren egy Héjjas nevű szegény család, akinek volt egy gyönyörű szép lánya, akit Ilonkának hívtak. Ilonkának sem szépségben, sem kedvességben, heted-hét országban nem akadt párja, ezért a falu gazdag legényei versengtek a kegyeiért. Ilonka azonban a gazdagságot nem sokra becsülte, neki csak mátkája, egy falubeli szegény ifjú, Péter kellett. A fiatalok bár nagyon szerették egymást, a szegénység nagyobb úr volt náluk, ezért Péter elhatározta, vándorútra kel, és ha talál munkát, összeházasodnak.

A lány kevély szülei azonban többre vágytak. Elhatározták, hogy elszegődtetik Ilonkát a helyi Nagyvendéglőbe szolgálónak, hátha gazdag kérője akad.

Ilonka szorgalmasan végezte munkáját, a vendéglőben felszolgált, a vendégszobákban takarított, ágyat vetett, a konyhában mosogatott.

Egyik alkalommal, egy környékbeli gazdag úrfi tévedt be a fogadóba és rögtön megakadt a szeme a gyönyörű lányon. Elbűvölte a lány szépsége és ezután már egyre gyakoribb vendég lett a fogadóban. Mézes-mázas szóval, apró ajándékokkal halmozta el Ilonkát. Ilonka végül engedett a csábításnak, és amikor kiderült, hogy teherbe esett, szégyenében a mély kútba vetette magát. Ekkor a mélyből hatalmas morajlással vízsugár tört fel, amely kivetette a lány holttestét a kútból.

Az eset után a falú elöljárói a víz útjának elzárására egy hatalmas malomkövet eresztettek le a mélybe. A kút azonban ennek ellenére az 1950-es évekig bőven ontotta vizét, amíg a szénbányászat el nem apasztotta.

 Ilonka halálát a következő ballada örökítette meg:

Fekete városnak

Fehér tornya látszik,

Láttam a rózsámat,

Más ölében játszik.

Mikor elindultam

Hideg borzongatta,

Mire hazaértem

Már meg is volt halva.

„Anyám, anyám, anyám

Ismérendő* anyám,

Hol van az én húgom

Szép Ilonka rózsám?”

„Elment fiam, elment

Nagybéri erdőbe,

Gyöngyvirágot szedni

Gyöngykoszorút kötni.”

„Nincs ott anyám, nincs ott

Ismérendő anyám,

Hol van a te lányod

Szép Ilonka rózsám?”

„Elment fiam, elment

A Nagyvendéglőbe,

Asztalt teregetni,

Tányért öblögetni.

„Nincs ott anyám, nincs ott

Ismérendő anyám,

Hol van az én mátkám

Szép Ilonka rózsám?”

„Mit tűröm tagadom

Már meg kell vallanom,

Ott bent fekszik ágyban

Már meg is van halva.”

Leány pajtásai

Mellette zokognak,

Selyem keszkenői

Fölötte lobognak.

Bemegy a vőlegény

Ráborul keblére…

Fogja az öregkést

Bedöfi szívébe.

„Testem a testeddel

Egy földben nyugodjon,

Vérem a véreddel

Egy patakba folyjon.”

„Vérem a véreddel

Egy patakba folyjon,

Lelkem a lelkeddel

Egy Istent imádjon.”

Egyiket temették

Napkelete felől,

Másikat temették

Napnyugata felől.

Egyiknek sírhalmán

Három rozmaring szál,

Másiknak sírhalmán

Három vadgalamb áll.

A három vadgalamb

Mind azt turbékolja,

„Átkozott az apa

Átkozott az anya,

Átkozott az apa

Átkozott az anya,

Aki a gyermekét

Ily életre adja

Elbeszélő: Butyka László. Kisbér 1913. Lejegyezte:Torda István tanár. Győr 1913.